Igaz, már régen túl vagyunk a záróünnepségen, és elmondtak már mindent az olimpiáról, amit el lehetett, én mégis szeretnék még ehhez az eseményhez pár idevágó gondolatot hozzáfűzni.
Az utóbbi napokban szinte csak arról lehetett olvasni, micsoda sikereket értek el a magyar sportolók. A többség elsősorban büszkeségét igyekezett kinyilvánítani ezzel kapcsolatban, azonban hamar megjelentek azok a vélemények is, melyek elbagatelizálták a sportolók eredményeit. Annak ellenére, hogy az emberek többsége "túllihegte" az eredményeket, ami ahhoz vezetett, hogy lépten-nyomon az az olimpia éremtáblázatba futhattunk a világhálón, illetve azokba az írásokba, melyek a sportolók eredményességének okait taglalták.
Minden bizonnyal számtalan tényező hozzájárult ahhoz, hogy ezen az olimpián jóval a várakozásokon felül teljesítettek sportolóink, azonban egy nagyon fontos dolgot kiemelnék ezzel kapcsolatban.
Elvitathatatlan ezektől a sportolóktól az érdem, hogy elsősorban egyéni sikerüknek tekinthető győzelmük. Kitartó, kemény munkával, sok lemondással és áldozattal sikerült a legjobbak legjobbjaivá válniuk, és eljutni a legmagasabb csúcsokig. Biztosan számos alkalommal ütköztek nehézségekbe, leküzdhetetlennek tűnő akadályokba, azonban elért eredményeik bizonyítják, hogy nem tántorodtak el céljaiktól, hanem tovább küzdöttek.
Ez, a céljaik eléréséért vívott küzdelem, és az azokért hozott áldozat teszi őket követendő példává mindannyiuk számára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése