Biztosan sokak számára ismerős az a helyzet, amikor kitűzünk valamilyen célt, akár külső nyomásra, akár saját elhatározásunkból, és ott állunk a megvalósításhoz szükséges első lépés előtt. Úgy gondolom, hogy ez a legkritikusabb pont. Sokan már itt elbuknak, mert nem képesek meghozni a célok megvalósulásához szükséges áldozatot (legyen az a megvalósuláshoz szükséges időráfordítás, vagy a lemondás bizonyos dolgokról). Ilyenkor jöhet a kifogáskeresés, amivel nyugtatni igyekszünk magunkat, hogy hiába az elhatározás, bizonyos tényezők mégsem teszik lehetővé céljaink megvalósulását.
A minap futottam bele egy ilyen listába, amelyen az új ötletek megvalósulásával kapcsolatos leggyakoribb kifogásokat gyűjtötte össze. A felsorolás szerint az időhiány, a kudarctól való félelem, a kezdeti nehézségek és a versengéstől való félelem mind előkelő helyet foglal el a listán.
Persze ezek az indokok nem minden esetben bizonyulnak kifogásoknak, hiszen elképzelhető, hogy valakinek tényleg nincs elég ideje vagy nincsen megfelelő anyagi háttere céljai megvalósítására. Azonban az esetek többségében sajnos a kezdeti lelkesedés ellenére ezekhez hasonló kifogásokat találunk, hogy lustaságunkat vagy éppen tétlenségünket magunk előtt is leplezzük. Sokszor láttam már fogadkozó, nagy jövőbeli terveket ecsetelő embereket, akik radikálisan szerettek volna változtatni az életükön, de a kezdeti lelkesedés után minden maradt a régiben.
Pedig az igazán nagy változásokhoz nem kell más, csak szemléletváltás, sajnos azonban pont fejben zajlanak legnehezebben a változások.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése