Ma belefutottam egy origós szösszenetbe, ami tökéletes összhangban van azzal a témával, ami már jó ideje foglalkoztat, és ennek köszönhetően megszületett az első bejegyzésem is.
Az írás összefoglalta egy hosszú éveken át haldoklókkal foglalkozó ápolónő arra vonatkozó tapasztalatait, hogy haláluk küszöbén mit bántak meg a haldoklók. A lista a következőképpen alakul:
1. Bárcsak lett volna bátorságom a saját életemet élni, nem pedig a mások elvárásainak megfelelni.
2. Bárcsak ne dolgoztam volna olyan sokat.
3. Bárcsak lett volna bátorságom az érzéseim kimutatására.
4. Bárcsak ne hanyagoltam volna el a barátaimat.
5. Bárcsak megengedtem volna magamnak, hogy boldogabb legyek.
Végigolvasva a listát, csupa olyan kívánság szerepel rajta, amelyek olyan egyszerű és hétköznapi dolgokkal kapcsolatosak, melyeken bárki tud változtatni. És talán éppen ezért is olyan meghökkentő ez a felsorolás, mert valószínűleg a többség minden bizonnyal képes lett volna változtatni ezeken dolgokon, ha még idejében eszmél, és megreformálja az életét.
Ez a cikk azért is talált most annyira szíven, mert az utóbbi pár hónapban nekem is sokat jártak a gondolataim az elmúláson. Ezek a gondolatok kezdetben meglehetős szorongással töltöttek el, majd megbékülve a vég elkerülhetetlenségével, arra jutottam, hogy a minél teljesebb és boldogabb életre kell törekednem, ezzel kihasználva életem kereteit, illetve csökkenteni azon tetteim vagy éppen azok hiányát, melyeket majd az utolsó pillanatokban majd meg kell bánnom. Minden igyekezetem ellenére biztosan lesz majd mit megbánnom, de nem szeretném, hogy életem végén kelljen szembesülnöm elhibázott életemmel, és a lehetőségeim elherdálásával.
Különösen figyelemre méltó a fenti listából az utolsó pont, mellyel kapcsolatban az említett ápolónő a következőt nyilatkozta: "Sokan csak életük végén ismerik fel, hogy a boldogság is választás kérdése. És ahelyett, hogy a boldogságot választották volna, beleragadtak a régi mintákba, szokásba." Ez a gondolat - azaz hogy a boldogság választás kérdése - bennem is megfogalmazódott, és végiggondolva a dolgokat, valóban csak a mi választásunkon múlik, hogy boldogok leszünk-e. Persze relatív, hogy kit mi tesz boldoggá, ugyanakkor vannak bizonyos általános érvényű célok, melyeket a többség igyekszik élete során megvalósítani. Ilyen cél például az önmegvalósítás, a pezsgő szociális élet kialakítása és fenntartása, az érdeklődésünknek megfelelő munka végzése, vagy éppen az anyagi javak birtoklása.
Én is boldog szeretnék lenni, ehhez viszont sok mindenben változnom kell. Meg kell látnom az apró dolgokban is az örömöt, hasznosan kell eltöltenem a szabadidőmet és javítanom kell a társas kapcsolataim minőségén. Remélem, hogy ez a blog hozzá fog járulni az általam áhított változásokhoz azzal, hogy lehetőséget teremt a gondolataim tisztázására, az apró örömök megtalálására és a szabadidőm tartalmas eltöltésére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése