Mindig bajban vagyok, ha új emberekkel találkozok. Így most egyik célomként azt tűztem ki, hogy ezen változtatok. A változáshoz szükséges első lépés a problémák azonosítása, utána pedig jöhetnek a megoldáshoz vezető stratégiák.
Az esetemben az elsődleges probléma a bemutatkozás. Napjainkban már kevesen ismerik a társas érintkezésekhez kapcsolódó illemszabályokat, vagy egyszerűen eszükbe sem jut, hogy mondjuk a bemutatkozásnak is megvannak a maga szabályai. Az én esetemben akkor szokott kínos helyzet kialakulni, amikor az ismerőseim ismerőseivel találkozok. Ilyenkor elvárom, hogy a közös ismerősünk bemutasson az illetőnek, azonban ez az esetek többségében elmarad. Ilyenkor feszengeni kezdek, mert a szabályok szerint nekem, mint érkezőnek kell bemutatkoznom, azonban az ismerősömet sem szeretném rossz színben feltüntetni, amiatt hogy elmulasztotta a bemutatásomat. Innen pedig elindul az az ördögi kör, mivel mire megküzdök magamban ezzel a dilemmával, addigra a lehetőség elillan. Amint ez megtörténik, az idő előrehaladtával egyre kínosabbá válik a bemutatkozás.
Sokszor kerültem ilyen helyzetbe, mivel az ismerőseim egy része valahogy természetesnek veszi, hogy az akit ismernek, azt valószínűleg én is ismerem. Az okok boncolgatására nincs lehetőségem, mivel nem látok a fejükbe. Én csak annyit tehetek, hogy a továbbiakban határozott leszek, és nem hagyom a barátaim udvariatlansága miatt kerüljek kellemetlen helyzetbe.
A másik probléma, ami szerintem másokat is érinthet, hogy miről beszélgessünk egy újonnan megismert emberrel, ha esetleg kettesben hagynak bennünket. A kínos csendben végigült néhány perc nagyon kellemetlen tud lenni. Ilyen esetekben hiába próbáltam meg valahogy feloldani a helyzet feszültségét, sosem tudtam, mivel indíthatnám el a beszélgetést. Erre a problémára kínál megoldást a "small talk". Ennek segítségével sikeresen áthidalhatjuk a kezdeti kínos szakaszt és lehetőséget teremthetünk arra, hogy elindulhasson az érdemi beszélgetés.
Szia! Nagyon tetszik, ahogy irsz.
VálaszTörlésVelem is sokszor elofordul ugyanez, varom, hogy bemutassanak, varok, varok, aztan a kinos varakozas vegen amikor benyogom, hogy 'amugy Kriszti vagyok', az mar olyan kellemetlen, hogy csak azt tudom kivanni, barcsak ne lennek ott.
En altalaban a zenerol szeretek beszelni, de ez nem egy jo taktika, mert nekem sajnos rossz szokasom elitelni azokat a zenei stilusokat, amiket nem szeretek, ezaltal gyakran elsore megutaltatom magam mindenkivel :D
Szia!
VálaszTörlésKöszönöm a dicséretet! :)
Én egy ideje próbálgatom a "small talk"-ot, és azt kell mondjam egészen bejön. Egyébként meg teljesen mindegy, ki milyen módszerrel próbálkozik megtörni a jeget, a legfontosabb mindig az, hogy legyőzzük a kudarctól való félelmünket.