A hétvégén belefutottam a Lelkes testcsere című filmbe, és mint a címe is mutatja, klasszikus ötleten alapszik a történet: a nagymenő sportoló srác és az irodalomért lelkesedő visszafogott lány egy véletlen folytán testet cserél. Nem lövök le nagy poént, ha elárulom, a végén persze minden visszatér a rendes kerékvágásba, attól eltekintve, hogy az egymás testében eltöltött idő mindkettőjükben mély nyomot hagy. Bepillantást nyerhettek egymás életébe, ezért értékes tapasztalatokkal gazdagodtak mind magukról, mind a másikról.
A történet fontos tanulságot hordoz rohanó (vagy nevezzük inkább érzéketlen) világunkkal kapcsolatban: felszínesek vagyunk. Hajlamosak vagyunk mások cselekedeteit elítélni, habár nem ismerjük azokat a körülményeket, amelyek a másikat az adott lépésre kényszerítik. Pedig ha a kicsit is képesek vagyunk beleérezni magunkat a másik helyzetébe, szánni egy kis időt a másik megismerésére, akkor felfedezhetjük és megérthetjük azokat a tényezőket, melyek motiválják az embereket. Ehhez ráadásul nincs is szükség különleges képességekre, csak némi empátiára és nyitottságra, na meg persze türelemre.
Azért tartom nagyon fontosnak, hogy nyitottak legyünk egymás iránt, mert minden ember egyéni életúttal, tapasztalatokkal rendelkezik, melyek hatására formálódott élete, és ezeknek a hatásoknak köszönhetően alakult ki személyisége. Minden ember a saját tapasztalatai szűrőjén látja és értelmezi az őt körülvevő környezetet, így ugyanarról a világról mindannyian különbözőképpen vélekedünk. Ha képesek vagyunk beleélni magunkat mások helyzetébe, akkor nagyon értékes tapasztalatokkal gazdagodhatunk, ráadásul egészen új nézőpontokat is megismerhetünk.
A fizikusok és egyéb kutatók már régóta rengeteg energiát fordítanak a párhuzamos dimenziók feltárására, pedig ezek a párhuzamos univerzumok itt vannak tőlünk karnyújtásnyi távolságra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése