Ahhoz képest, hogy laza félévkezdésre számítottam, már az első héten gyorsan bedobtak a mély vízbe. Míg arra számítottam, hogy majd csak ezen a héten indulnak be az órák, már túl is vagyok egy angol nyelvű kurzuson, amely tömbösítve egy egész napot és két délutánt vett igénybe. Ráadásul azzal is szembesülnöm kellett, hogy már nem diákként, hanem sokkal inkább egyenrangú partnerként, ifjú kutatóként kezelnek. Nagyon szokatlan ez az új helyzet, ami érthető, hiszen idő kell a beilleszkedéshez és az alkalmazkodáshoz is. Ez az én esetemben pláne igaz, mert új szituációkban, ismeretlen helyzetekben meglehetősen bizonytalanná és merevvé válok. Így van ez most is, habár igyekszek minél inkább laza és közvetlen lenni.
Viszont az átmeneti túlélésen kívül úgy gondolom hosszú távon is kifizetődő lenne, ha sikerülne pár rossz tulajdonságomat, gyengeségemet levetkőznöm. Ezért határoztam el, hogy összegyűjtöm azon tulajdonságaimat, amelyeken az elmúlt egy hét tapasztalatai alapján változtatni szeretnék, és terveim szerint a lehetőségeimhez mérten igyekszek majd ezen is munkálkodni.
A lista a következő:
1. Sokkal több önbizalomra van szükségem.
2. Nem szabad félnem attól, hogy angolul nyilvánuljak meg. Mint az utóbbi időszak tapasztalatai mutatják, jól tudok angolul, és nem szabad félnem attól, hogy felsülök az esetleges hibák miatt, amelyeket beszéd közben elkövetek. (Ez természetesen összefügg az 1-es ponttal.)
3. Nem szabad állandóan a jövő miatt aggódnom. Az állandó aggodalmaskodás egyrészt megmérgezi a hétköznapjaimat, másrészt semmivel sem visz előrébb, nem úgy, mint a kemény és alázatos munka.
Azt hiszem ez éppen elég nagy kihívás az elkövetkezendő hónapokra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése