A nyári szünet utolsó hete egyébként is gyorsan szokott telni, de ez a hét különösen gyorsan véget ért, annak ellenére, hogy máskor csak vánszorog az idő. Ezúttal a tanévkezdés iránt érzett lelkesedésem sem lassította az idő múlását, márpedig általában ha valamit várok, szinte ólomlábakon halad az idő.
Pénteken utaztam, barátokat látogattunk, és egy nagyon fontos felismeréssel lettem gazdagabb: nagyon jó fejek a barátaim, de csak külön-külön. Ha összeszabadulnak egy nagy társaságba, akkor valahogy mindig kirekesztettnek érzem magam, pedig amikor külön-külön ülök le velük beszélgetni, akkor nagyon egy hullámhosszon vagyunk. A hiba valószínűleg az én készülékemben van, melynek felderítése még várat magára.
Szombaton pakolós-lazulós-pihenős napot tartottunk, és sikerült valahogy megtalálnunk a munka és a pihenés közötti összhangot, szóval nem lehetetlen! :D Ráadásul még angoloztunk is, szóval kitettünk magunkért.
Ma takarítás és családlátogatás volt terítéken, így aztán gyorsan eltelt a mai nap is. Így este hazafelé volt csak alkalmam ráeszmélni, hogy elérkezett a várva-várt nap, és holnaptól ismét egyetemista vagyok. :D
Összegzésként csak annyit mondanék, hogy sikerült tartanom magam a kitűzött tervemhez, és a korábbiakkal ellentétben ezen a héten nem mérgelődtem mások hülyesége miatt, és nem idegesítettem fel magam apróságokon. Ezek alapján pedig azt a tanulságot vonhatom le, hogy csak hozzáállás kérdése minden. Persze ezzel nem mondtam semmi újdonságot, amit eddig ne tudott volna bárki. Viszont ez a "kísérleti" hét bebizonyította, hogy képes vagyok ignorálni a zavaró tényezőket és pozitívan viszonyulni az emberekhez.
U.i.: Hazafelé teljes extázisba kerültem, mert eszembe belém hasított, hogy holnaptól új kezdet következik. A kocsiban ahogyan éppen válogattam a zenék között, amikor ráakadtam Michael Bublé Feeling Good feldolgozására. Csak nemrég ismertem meg ezt a számot, és azonnal nagyon megtetszett, habár a dal eredetije Nina Simone előadásában is fantasztikus, azonban a két dalnak szerintem nagyon eltérő a hangulata.
Most pillanatnyilag a Bublé-féle feldolgozás hangulata áll hozzám közelebb, így szóljon most ez az új kezdet örömére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése